A sz�ved majdnem megszakad,
sz�ln�l, de szavad elakad,
sz�ln�l, de g�rcs �s f�jdalom
fuldoklik f�l a torkodon
oly m�lyr�l, mintha lelkedet,
a recseg� idegeket
h�zn� mag�val, �gy sajog
sz�d fel� n�ma s�hajod.
S egyszerre oly gy�nge leszel,
hogy sz�rnyas sz�d�l�s �lel,
fogaid k�z�l valami
s�r�s, valami �llati
ny�sz�rg�s kinl�dik el�
s azt hiszed: a k�vetkez�
pillanat mindent, ami �l,
elf�j, mint p�kh�l�t a sz�l..."