V�rni r�d…    Hogy k�ts�gem el�lje a bizonyoss�g,  v�rni kell rend�letlen.

 Hogy sz�ntelen �rezhessem jelenl�ted,  v�rni kell r�szeg�lten.

 V�rni egy h�v�sodra, pedig nem oly r�g  besz�lt�nk utolj�ra,

 V�rni egy mosolyodra, mely n�h�ny percet  pihent arcomra sz�llva.

 Mindig csak v�rni.   Hogy elviseljem �rint�sed hi�ny�t,  k�rni kell egy �rint�st.

 Hogy �tt�rjek l�tez�sem ingov�ny�n,  k�rni kell egy biztos l�p�st.

 K�rni akkor is, ha adni m�r nem lehet  elvesztett hitelem�rt. 

K�rni egy sz�t, egy �letet, mely valahol  az eny�mmel �ssze�rt.

 Mindig csak k�rni.   Hogy megtal�ljam mindig hi�nyz� �nem,  hinni kell h�t magamban.

 Hogy elfogadjam fel�m kiny�jtott kezed,  hinnem kell holnapunkban. 

Hinni, ha �rtelm�t vesztette m�r hit�nk,  s j�v�nk csak �tkozott v�g. 

Hinni, ha jelen�nk sz�rke massz�ja forr,  s perny�je szememben �g. 

Mindig csak hinni.   Ha t�relmetlen vagyok kiv�rni sorsom, 

S k�rni sem akarok m�r,  �s hitem �sszed�lt talapzat�n �llva  nem l�tszik a l�that�r,  Megnyugtatsz-e, csit�t�n lez�rva szemem,  �lmaim �rz�d-e majd? 

S v�rni, k�rni, hinni, nem egyszer� sz� lesz,  de bizonyoss�ga hajt.